Géniusz avagy a magyar, De fincsi! kód
2010.03.19. 09:51
Nem is tudom mikor hallottam először a sorozatról, talán, amikor forgatták, akkor volt egy rövidke film róla, hogy lesz, hogy jön, hogy titok, hogy hush hush. Őszintén szólva, vártam, egy darabig. Majd elfeledkeztem róla, és amikor a tevében felhördült a reklánykája, a homlokra mért csapás segített nem elfelejteni, mikor is lesz. Megjegyzem, egész kedden arról duruzsoltak, hogy aznap kezdik, nem a beharangozott szerdán. Minden óvintézkedésem ellenére elfeledtem, ahogy másfelé terelődött a figyelmem, úgyhogy a szerdai nap úgy kapcsoltam be a tevét, hogy akkor rendben, a második résztől nézem, de mily meglepetés volt, mikor mégis csak az első részt nyomták le a csatornán aznap este.
Kapásból tetszett. Nem tudnám megmagyarázni, miért, mert van egy egészségtelen utálatom a magyar megnyilvánulásokkal szemben, de ezt itt valahogy elnyomta a lendület. Még abbafejezni is jókor tudták, igaz, nagyon arculcsapósan hirtelen, de pont ez volt benne a pláne.
Stohl Andristól a megszokott alakítást kaptuk. Kicsit más, mint a Tűzvonalban, de azért mégsem bírta velem elhitetni, hogy nagyon más, minden esetre tetszett, ahogy a karakterét megformálta. 
Alföldi Róbertnek valami baj van a szájizmaival. Mindvégig valami hülye pózban szorította össze, nem bírtam eldönteni, hogy ezzel mit akart kifejezni. Rosszalt valamit, utálta az egészet, felsőbbrendű volt…mit? A túlbuzgó Júlia szerepében Tenki Réka, aki jól játszott, bár néha túlzott, de majd leszokik róla, vagy nem. Ha marad a színházba, akkor ne, de kamera előtt egy kis kézifék kell neki. A gonoszkák szerepében László Zsolt és Erdélyi Tímea és kedves féltékeny szeretője, Kolovratnik Krisztián. Én nagyon szeretem a gonoszka szereplőket, érdekesebbek, bár legtöbbször nagyon egysíkúan ábrázolják őket, de mindegy, mert hatalmas képzelőerőm ilyenkor fel tudja őket ruházni még pár kellemes tulajdonsággal. Ebben a filmben meg nagyon tetszett ez a gonoszkaháromszeg.
És amin elájultam, nem pukk-pukk hangokat adtak ki a lövések, hanem bumm-bumm hangokat. Végre megértem ezt is, magyar filmben amerikaiul szól a fegyver. Lehet, hogy a pukk-pukk hitelesebb, nem értek hozzá, utálom a fegyvereket (teljesen hidegen hagy a szöveg arról, hogy nem a fegyver gonosz, hanem aki kezében van, csakhogy a fegyvert is emberek találták ki, gondolom, férfiak, mert amit a két lábuk közt hordtak az nem sült el olyan gyakran, mint amit bármikor újratölthetnek és mehet az erő szakosodás, tehát nekem továbbra is undormány dolog a fegyver), de a bumm-bummot már annyira megszoktam a filmekből, hogy nekem az az ismerős hangja egy fegyvernek.
A történet. Eh! Nos igen, az egy kicsit erőltetetten tudományosan ál tudom, Ányos volt számomra. Szájbarágósan misztikus, és körmönfontságot színlelő. Ehhez kell majd egy csavaros eszű író, ha ebből sorozat lesz, mert ez így nagyon álmosító, mondjuk 10 részen át.
De! Altogether nekem tetszett ez a próbálkozás! Nem érdekel, hogy hajaz a Da Vinci kódra, felvállaltan, hozzáteszem, most ez divat, érdekli az embereket és itthon is akad elég rejtvény a történelem lapjain, hogy összehozható belőle egy sorozat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek