„ hara: ’has, gyomor, belek’, de tágabb értelemben: ’agy, szellem, szív’; az összpontosítás, sőt, a gondolkodás helye és szerve, az őszinteség (makoto), a jóindulat (dzsin) gerjesztője – és nem is csak Japánban és Kínában: „ A hasi részek vannak a legközelebb a természethez… érzik a természetet, beszélnek vele, vizsgálják… Egy amerikai tudós egyszer ellátogatott valamelyik primitív néphez, s amikor megmondta nekik, hogy a nyugati emberek a fejükkel gondolkodnak, ez a primitív nép arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak egytől egyig őrültek. Kijelentették: Mi a hasunkkal gondolkodunk. ( D. T. Suzuki: Előadások a zen-buddhizmusról) A zen szerzetes és a harcművészetek művelője a harára koncentrál meditáció közben (zazen és mokuszó), a szamurájok a hasukat vágták fel (és nem szíven szúrták magukat!), amikor harakirit akartak elkövetni. Ha a japán ember dühös, felkel a harája (hara ga tacu), ha valakinek ki akarja fürkészni a szándékait, a harájába néz, és nem a szemébe (hara o szaguru), ha nyíltan akar beszélni, felvágja a haráját (hara o varu), aki gonosz, annak fekete a harája (haraguroi) stb.

hasi: evőpálcika”

Van benne értelem, hogy a hasunk közösüljön a lelkünkkel. A lélek meg irányítja az értelmet, vezetgeti, néha félre, néha egészen járatlan útra, hol a kitaposott ösvényre. Akad, amikor hagyja érvényesülni, még akkor is, ha egy fia értelmes gondolatot nem tudunk kipréselni útvesztőnkből, a hőn dicsőített agyból. Ez a fránya felvilágosodás, kiforgatta a világot a sarkaiból, pedig mily boldogok a lelki szegények, a hithez nem kell ész, csak lélek, amit én mindig úgy képzeltem gyerekként, hogy a gyomromon üldögél és nézeget fel a szívre, hogy kitalálja, mi legyen.

Harácsoljuk csak be a hasiba a kaját. Vagy hasizzuk be a harába a kaját? Van olyan teória miszerint a magyarok és a japánok rokon nemzet, mi közép-Ázsiából elindultunk nyugatnak, ők meg keletnek, de az ősök közösek. Még azt is mondják, hogy megértjük egymás humorát.

„cumi: ma csupán annyit jelent, hogy vétek, bűn, bűntény, de történelmileg szélesebb kategória: mindazon cselekményeket és állapotokat foglalta magában, amelyek romlást okoztak, vagy az életerő (ki) növekedését gátolták. Egy 10. sz.-i törvénykönyv szerint cumi a rizsföldgátak lerombolása, a tiszta helyek ürülékkel szennyezése, a kelés, a bibircsók, a vérfertőzés és az állatokkal való fajtalankodás, a madárral, rovarral és villámmal kapcsolatos szerencsétlenség. Mindezekre a sintó purifikáció (harae) a gyógyír.”

Ma sokan cumizunk, az élet maga a cumizás művészete. A tied milyen? Ó, ez csak egy éppen ’aférjemfélrekefél’ cumi. A tied? Ez? Ez kérlek egy ’arohadtbkvmármegintsztrájkolniakar’. Nem nagy ügy. Te! Az ott mekkora egy cumi, nézd már meg! Hé, maga mit szív? Én? Egy kis levegővel dúsított nikotint. Nem az, maga hülye, mi a cumija? Chiccho. Jézusom! Ez még nálam is értelmi fogyatékosabb. KI SZIVATJA MAGÁT? Jaa! Ez egy ’teleafaszomapolitikusokkal’. Szóra sem érdemes. Menjen maga hivatari úton a Hirado-ba! Dehogy megyek! Szórvadásom van már attól is, ha csak rágondolok. Jaj maga egy ökör, ez egy japán város, ahová tűzön járva küldtem. Mostakor mivan? Tudja a sárkány! Menjünk, bírunk mi még inni télen is egy pofa sört. OK, de előbb felveszem a szandálom. Kell szoba is? Nem, van hol laknom. Te agyament, a szobát enni kell. Na kuss!

(az idézetek forrása: Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon)     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.