Minap két kutya a kapunk aljában összeforrva álldogált, úgy néztek ki mint azok a pincebogarak a piros hátukkal, a harmadik kan meg ott morgott és, gondolom, azon főtt a feje, hogy mért nem ő van beragadva a helyzetbe. Nyitnikék még nem nyitottak ki, de a rigókat már hallottam trillázni és a tojók is előjöttek már mutogatni magukat a párjaiknak. A héten az első gólya is megérkezett, igaz nekem kicsit tétovának és tanácstalannak tűnt ott magában a fészken, de majd jön a nő, és rögtön értelmet nyer a lét.

A szerelmes párocskák is kibújtak a kövek alól, termelődik a tavasz a kékben, a szélben és élénken élnek a hormonok a vérben. Ilyenkor mindenki könnyűvé válik, a sor sem olyan hosszú a bérletre várva, a buszon az emberek sem annyira büdösek, jé! Lila köd van a fejemen és berreg a szerelem. A tavasz ott vár a sarkon, még fázik egy kicsit, de nem akar elmenni. Várja, hogy az egyik szeretőjét felváltsa a másik. Sok dolga van még. Fel kell ébresztenie a világnak azon részét, ahol van értelme a létezésének. Szeszélyében dühöngve is szeretjük, valami új értelemmel, a nekikezdéssel ajándékoz meg minket.

Az udvarunkban nyomtalanul elolvadt a hóember. Ő volt a hóember v. 0.2, a v. 0.1 lassan foszlott szét, de ez a másik pillanatok alatt a meleg áldozatai közé került. Remélem ez a hideg tél elpusztított sok férget, élősködőt, baktériumot, kártékony létezéseket, amiket az elmúlt meleg telek nem tettek meg.

Igen. Itt a tavasz. Vigyorgunk. Miért? Tudja fene, de nem is érdekel, kell az arcizomtorna.   

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.